Igyekeztünk sokat beszélni, de Seb nem lóghatott állandóan a telefonon, és én is dolgoztam, plusz még az időeltolódás se volt mindig összeegyeztethető. Még csak egy hét telt el azóta, hogy elmentek a srácok, de nekem sokkal többnek tűnt. Nagyon hiányzott Seb! Meg persze a srácok is, a sok közös hülyülés, meg minden. Melanie ismét elutazott, bár most rövidebb időre. Lily-vel azért néha csak összehoztunk egy-egy csajos napot, ez a mai is ilyen volt. nagyon jóban lettem vele, hamar megtaláltuk a közös hangot, és nem mellesleg nagyon sokat jelentett nekem, hogy megbízhattam benne, és nem mondott el abból semmit a srácoknak, amit elmeséltem neki.

Egy kávézóban üldögéltünk, mindenféléről beszélgettünk, a srácokról, az esküvőről…

- Hé Shirley- hajolt hozzám közelebb- van egy nagy hírem! De ígérd meg, hogy titokban tartod!- mosolygott, én csak bólintottam, de nem szólalt meg. Az arca boldogan ragyogott, és nagy, csillogó szemekkel nézett rám.

- Na, mondd már!

- Oké, oké! Szóval… képzeld, terhes vagyok!

Lesokkolt a hír. Örültem neki természetesen, félre értés ne essék! De valahogy olyan fura volt. nem azért, mert nem tudtam róluk elképzelni, hogy szülők legyenek, nem… inkább az aggasztott, hogy Seb nem fog-e megint előhuzakodni ezzel a témával. De nem értem most rá ezen agyalni, valamit reagálnom kellett, mielőtt Lily rájön, hogy aggaszt valami.

- Jézusom Lily, hát ez nagyszerű!- nyögtem ki- nem vagytok semmik, egy héttel az eljegyzés után…- nevettem.

- Megdolgoztunk érte!- mosolygott büszkén.

- Ezt anélkül is tudtam, köszi… és Jeff-nek mikor mondod el?

- Amint hazaér a turnéról. Ez lesz a meglepetés! Képzeld el az arcát, ahogy meglátja a pocakom, és rájön, hogy mi a helyzet!- lelkesedett.

Igen, hát próbáltam én is kellő lelkesedést mutatni. Nem tudom hogy tényleg sikerült-e, vagy Lily annyira el volt foglalva a saját boldogságával, hogy nem vette észre az érdeklődésem hiányát. Eljegyzés, házasság, gyerek… valahogy ez nekem még annyira távolinak tűnt! Ismétlem, nem mintha nem örültem volna annak, hogy nekik ilyen jól alakul az élet, de elgondolkodtatott a szitu. Vajon túljutok-e valaha azon, hogy nem akarok férjet és gyerekeket? És ha nem, vajon Seb-nek mennyi időbe telik, amíg feladja, és mást keres helyettem? Vagy előfordulhat az is, hogy megbékél vele? Nem tudom…

Még beszélgettünk Lily-vel, majd nekem mennem kellett a silverbe, így elbúcsúztunk egymástól. Útközben Seb hívott.

- Szia édes, merre vagytok?- szóltam bele mosolyogva.

- Szia kicsim! De jó hallani a hangod… mintha nem is tegnap beszéltünk volna utoljára! Minden rendben?

- Persze, és te is hiányzol nekem- sóhajtottam.

- Seeeeb, ne most, kérlek! Majd sound-check után beszéltek, de most gyere! Amúgy pusziljuk!- hallottam a háttérből Pierre kiabálását.

- Mennem kell… de még beszélünk ma! Bár azt hiszem otthon hajnali 6 lesz, mire itt végzünk a koncerttel…

- Nem baj. Hívj majd fel! Szeretlek!

- Én is szeretlek! Sajnálom, hogy…

- Menj, mert a srácok már tuti türelmetlenek!- vágtam közbe- csókollak!

- Rendben… hiányzol!- sóhajtotta, majd azzal meg is szakadt a vonal. Mindig örültem, ha tudott időt szakítani arra, hogy felhívjon, de el is szomorodtam, meg emlékeztetett arra, hogy milyen távol van tőlem, és hogy még egy csomó ideig nem látom viszont. De akkor még fogalmam sem volt, hogy ez a csomó idő több lesz, mint amire eredetileg számítottunk…

Igyekeztem elterelni erről a figyelmem, a munka kissé segített is. Majd mikor végeztem, Wendy hívott.

- Szia Wen- vettem fel a telefont. El nem tudtam képzelni, miért hív fel hajnali 2kor, mikor tudja, hogy nemsokára otthon vagyok.

- Hol vagy?- kérdezte tőlem remegő hangon.

- A silverben, miért?

- Nem akarlak halálra ijeszteni, de azt hiszem, elég nagy baj van!

- Mi? Miért? Mi történt?- a hangomból kicsengett az enyhe hisztéria és a totális kétségbeesés. Attól még, hogy ő nem akart megijeszteni, nekem az összes rossz dolog eszembe jutott fél másodperc alatt… magamban némán imádkoztam, hogy csak ne Sebastien-nek legyen valami baja! Bármit el tudnék viselni, kivéve ezt.

- Nem hiszem, hogy telefonon kéne ezt megbeszélnünk- tisztán kihallottam a hangjából, hogy mennyire aggódik és fél. Ekkor jutott először eszembe, hogy talán vele van valami, bár ettől se mondhatnám, hogy megkönnyebbültem, sőt.

- Wendy, ne szórakozz! Történt veled valami rossz?

- Nem velem!

- Akkor?- faggattam tovább.

- Ne telefonon! Gyere haza, amilyen gyorsan csak tudsz!

- Rendben, de…

- Ja és Shirley… kerüld a feltűnést! Siess!

Nem tudtam hova tenni ezt a mondatát, de mire rákérdezhettem volna, már megszakadt a vonal. Csodálkozással vegyes rémülettel bámultam magam elé. Nem tudtam elképzelni, mi történhetett, ami ennyire felzaklatta őt, és hogy miért nem lehet ezt telefonon elmondani. De ha ő azt kérte, hogy menjek, akkor azt találtam legjobbnak, ha pontosan ezt teszem. Elrohantam átöltözni, de nem tudtam lenyugtatni magam. Még mindig ott motoszkált a fejemben, hogy talán Seb-nek esett baja. De azt miért ne lehetne telefonon? És mit segítene azon, ha én most hazarohanok, vagy miért kellene kerülnöm a feltűnést? Semminek nem volt semmi értelme számomra, az agyam már túlpörgött, nem tudtam rendesen végig gondolni a dolgokat. A silverből kilépve a fejembe húztam a kapucnimat, a kezemet zsebre dugtam, és sétálni kezdtem. Nem akartam hanyatt homlok rohanni, mert az azért mégis csak elég feltűnő. De nem sokáig bírtam, gyorsítottam a lépteimen, bár még ez is túl lassúnak tűnt. Mikor haza értem, a lakásba lépve rögtön szembe találtam magam Wendy-vel. Falfehér volt az arca, remegett, és nagy, ijedt tekintettel nézett rám.

- Mi történt?- kérdeztem tőle kifulladva.

- El kell menned- suttogta-, utazz el innen nagyon messzire, és ne is gyere vissza!- mondta a végére már könnyes szemmel, én meg csak bámultam rá… nem fogtam fel a szavak értelmét, nem akartam felfogni.  

- De miért?- böktem ki végül nagy nehezen, de a szívem legmélyén azt hiszem, tudtam a választ…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.