18. rész

Kiúsztam a partra, otthagyva Pierre-t, mielőtt még bármi olyat teszek, amit nem akarok. Sóhajtva lépkedtem a puha homokon, vissza a házak felé. Menet közben Seb-be botlottam. Elmerülve bámulta maga előtt a hullámokat, nem igazán akartam megzavarni, meg nem is tudtam, mit mondjak.

- Hát itt vagy- nézett fel rám, és elmosolyodott.

- Ühm, igen…- eszembe jutottak azok a gondolatok, amik megfogalmazódtak bennem, miközben Pierre átölelt… nekem Seb kell!

- A srácokkal arra gondoltunk, hogy este elmehetnénk iszogatni egyet, vagy valami.

Bólintottam, de továbbra sem néztem rá.

- Minden rendben?- ált fel, és mellém lépett.

- Persze- vágtam rá azonnal, talán kicsit túl gyorsan is.
közben Pierre is kiért a partra, odajött ő is hozzánk. Nem néztem rá, makacsul a homokot bámultam. Csak úgy tűnt, Seb ezt jobban megértette, mint gondoltam.
- Pierre…?- kérdezte halkan.
- Hagyjuk ezt, Seb- még mindig nem néztem fel- volt egy kis incidens, de el tudom intézni!

- Mit tudsz elintézni?- Pierre pont akkor ért oda.

- Ne tégy úgy, mintha fogalmad se lenne semmiről!- Seb mérgesen.
- Ne már srácok!- sóhajtottam.
- Miről kéne tudnom?- Pierre továbbra is vigyorog csak- na mindegy, de te meg remélem észben tartod…!- mondta Seb-nek.
- Ezt már megbeszéltük!- Seb félig kétségbeesetten, félig dühösen. Félt, hogy kiderül a fogadás, és akkor a köztünk alakuló valaminek lőttek.

- Oké fiúk, nem tudom miről van szó, de én nem hallgatom, ahogy vitatkoztok!- hagytam ott őket.

Visszamentem a házba, lezuhanyoztam hogy lemossam magamról a sót. Majd eszembe jutott, hogy nem ártana Wendy-t felhívnom, mert biztos már a halálán van az aggodalomtól. Tárcsáztam, de nem tartottam a fülemhez a telefont… tapasztalat.

- SHIRLEY!?- Wendy szabályosan visított a telefonba, ami még így is kicsit hangosabb volt a kelleténél.

- Kérlek, ne akadj ki oké?!

- Ezzel elkéstél, már ki vagyok akadva!- nevetett idegesen- hol a francban vagy!?

- Csak akkor mondom el, ha megígérsz két dolgot- mivel nem szólalt meg, folytattam- az egyik az lenne, hogy nem visítasz. A másik pedig, hogy megnyugszol. Oké?

- Menni fog- sóhajtott- tehát?

- Ausztráliában vagyok- tartottam ismét el a fülemtől a telefont, hátha mégsem sikerül kiküszöbölni ezt a visítós dolgot.

- Hogy hol? És mit csinálsz te ott?- hallottam, hogy ki van akadva.

- Magam sem tudom- sóhajtottam, majd elmeséltem neki az egész sztorit, attól fogva hogy utoljára beszéltünk. A Pierre-Seb dilemmával, a ruhavásárlással, az ausztrál tengerpart csodáival együtt.

- Tipp hogy mikorra várhatlak haza?

- Ötletem sincs- ingattam a fejem. Kopogást hallottam- le kell tennem Wen, ne haragudj. Hívlak újra amint tudlak! Vigyázz magadra!

- Neked kéne…! Na mindegy, csak érezd jól magad! Szia.

- szia- tettem le. Wen sok szempontból jobb volt, mintha az anyám lenne. Egy ilyen helyzetben az ember anyja simán kiakad. Jó, ő is kiakadt, de csak azért, mert napokig fogalma sem volt, hogy merre vagyok, és aggódott. De nem kezdett el parancsolgatni, hogy azonnal húzzak haza, vagy ilyesmik. Imádtam ezért, és el is határoztam, hogy ezt majd megmondom neki. Később.

- Igen?- nyitottam ki az ajtót- Pierre, jéééé te tudsz kopogni!?- vágtam meglepett fejet.
- Vicces vagy- forgatta a szemét.

- Tudom- vágtam rá unottan- csak ezért jöttél, hogy ezt elmond?

- Most miért vagy undok velem?

- Hogy miért vagyok undok!? Már ne is haragudj, de ki akart lesmárolni??

- Az ilyen rossz, hogy ezt érdemlem?- nevetett.

- Igen!- vágtam rá.

- Csak magyarázd meg, hogy ezt mivel érdemeltem ki!- hirtelen más lett a hangja.

- Azzal, hogy hülyén viselkedsz velem- mondtam, mielőtt még elgondolkodtam volna azon, hogy őszintének kéne-e lennem.
- Kifejtenéd bővebben?

- Nem- mondtam kis gondolkodás után- erre neked kell rájönnöd, hogy ez mit jelent. Gondolkodj el. Szeretnél még valamit?

- Ja, igazából nem ezért jöttem- húzta a száját.

- Hanem?- sóhajtottam türelmetlenül.

- A többiek el akarnak menni bulizni, és…
- Nincs hozzá sok kedvem- vágtam a szavába.

- Nekem se. Akkor itt maradsz velem? Beszélgethetnénk.

- Mond nekik, hogy 10 perc múlva lent vagyok, és indulhatunk!!- csuktam az orrára az ajtót. Bármi jobb lett volna, mint Pierre-el kettesben maradni. Alig figyeltem oda, hogy mit is veszek fel, futólag belepillantottam a tükörbe, áttúrtam a kezemmel a hajamat, és már készen is voltam.
- Indulunk?- szaladtam le a lépcsőn, majdnem hasra esve, mert kivételesen magassarkú volt rajtam, amit normális esetekben nem viselek. Na de ez a helyzet most minden volt… kivéve normális.

De nem válaszolt senki, csak néztek tátott szájjal.
- Mi van?- kérdeztem idegesen, és végig néztem magamon, hátha elfelejtettem felsőt venni, vagy ilyesmi. De nekem úgy tűnt, minden rendben.

- Semmi, csini vagy!- termett ott mellettem Chuck- induljunk!- fogott kézen, és maga után húzott.

Beültünk egy bárba, elkezdtünk iszogatni.
- Menjünk táncolni!- unszoltam a fiúkat.

- Nem lehet hogy te táncolsz, én meg nézem?- Pierre.
- Jössz?- fordultam David-hez, tudomáson kívül hagyva Pierre megjegyzését.

- Aha, menjünk!- mosolygott. Persze Seb is jött rögtön, meg Chuck.

- Tényleg bejön, vagy csak nem akarod, hogy Seb nyerje a fogadást?- kérdezte Jeff Pierre-től.

- Nem is tudom- nézett utánam- nem hiszem hogy Shirley lefeküdne egyikünkkel is. Legalábbis egyelőre nem úgy néz ki.

- Ha nem köpsz bele a levesbe, Sebnek előbb utóbb meglesz.

- Mit akarsz ezzel mondani?

- Azt, hogy szerintem hagynotok kéne ezt az egész fogadás dolgot. Sebért kezdek komolyan aggódni, hogy fülig belezúg, de ha már végig kell nézzem ezt ölbe tett kézzel, inkább zúgjon bele egy olyan lányba, mint Shirley- jelentette ki Jeff.

- Miért vagy ebben olyan biztos, hogy ez jó? Nem is tudunk róla semmit!

- Ne legyél már nevetséges! Mégis mennyi a valószínűsége, hogy kiderül, hogy az orosz maffia lánya?

- Ahhoz hogy ártani tudjon, nem kell hogy az legyen. David exnőjéről is kiderült, hogy csak egy prosti, mégis mennyit ártott nekünk.

- Nem tudom hogy vagy vele, de ha ő nem kavar botrányt, most nem lennénk itt- emlékeztette őt Jeff.
- Majd alkalom adtán megköszönöm neki- mondta Pierre gúnyosan.

Közben mi nagyon elvoltunk, elmentünk a bárpulthoz még egy kör piáért Seb-el, de mire visszaértünk Chuck és Dav eltűnt valamerre, gondolom felszedtek valami csajt.

- Nem megyünk ki sétálni a partra?- hajolt oda hozzám tánc közben Seb.
- Dee, menjünk!- válaszoltam, és belekaroltam, hogy ne essek pofára. Nem voltam a magas sarkú cipőhöz szokva, ráadásul még részeg is voltam kicsit. Elindultunk a kijárat felé, átfurakodva a tömegen. A