Mindannyian a földön fetrengtünk a röhögéstől, nem tudtuk elképzelni, hogy ez hogyan is történhetett meg…?!
- Milyen szerencse, hogy még nem töltettük fel a medencét- fuldokolt a nevetéstől Jeff. Ugyanis Pierre a medence alján aludt szép békésen. Hogy hogyan került oda? Ezt mi is nagyon szerettük volna tudni, épp ezért alig vártuk, hogy elmesélje nekünk. Azonnal neki is láttunk, hogy felkeltsük, elég kedves módon… David megfogta a kerti slagot, és elkezdte folyatni a vizet a medencébe. Kissé időigényes lesz, mire erre felkel, de a vicc kedvéért, tudtunk várni. Sorban leültünk a medence szélére, a lábunkat belógatva, és vártunk. Hát, meg kell mondjam, érdemes volt! Látni Pierre arcán, hogy fogalma sincs, hol van, és mi történik vele, majd rájön, és irdatlan mód káromkodni kezd… megfizethetetlen élmény volt! :D

- Ti nem vagytok normálisak!- ugrott fel, mi meg csak röhögtünk. Erre megfogta a slagot, és szépen végiglocsolt mindenkit. Sikítoztunk, mármint leginkább David meg én, majd mindannyian beugrottunk mellé a bokáig érő vízbe, és elkezdtük egymást fröcskölni, amennyire tudtuk, meg folyt a harc a slagért, hogy ki locsolhassa a többieket :D iszonyat jól elvoltunk, ezt meg kell hagyni, de azért egy idő után csak meguntuk. Igaz, csurom vizesek lettünk, de legalább egy kicsit felélénkültünk, és nem úgy néztünk ki, mint egy csapat három napos hulla.

- És Pierre, mégis hogy kerültél oda?- kérdezte tőle David, még mindig nevetve.

- Nem volt kulcsom, ezért bemásztam a kerítésen, és gondoltam hátha nyitva van a hátsó teraszajtó, de nem volt.

- És? Ettől még nem kellett volna a medencében aludnod!- Seb is röhög.

- Várj, még nincs vége a sztorinak!- intette le Pierre- szóval levettem a cipőm, és elkezdtem vele dobálni az emeleti ablakot, hátha meghalljátok. És ahogy dobáltam, a fél cipőm a medencében landolt, gondoltam lemegyek érte. De részegen nem olyan egyszerű ám létrát mászni, szóval a józan ítélőképességemmel megállapítottam, hogy jobban teszem, ha ott maradok, ahelyett hogy összetörném magam, miközben megpróbálok kimászni- fejezte be Pierre.

- Józan ítélőképesség, mi?- nevettem.
- Lényeg, hogy megtaláltunk, hála Shirley-nek!

- Ezer köszönet- fordult felém Pierre.

- Megérte, látnod kellett volna az arcodat az ébredés pillanatában!- tört ki belőlem a röhögés ismét.

- Tényleg, kinek volt ez a kedves ötlete, hogy így keltsetek fel?- bosszankodott Pierre.

- David-nek!- árulkodtam.

- Ezért most elkaplak!- kezdte el őt kergetni Pierre. Mi meg röhögtünk rajtuk, majd lenyugodtak, és odajöttek hozzánk ismét.

- Oké, ez így mind szép és jó, de Lily még mindig nincs sehol!- ráncolta a homlokát aggódva Jeff.

- Hát, a te nőd, keresd meg!- nevetett Pierre.

- Persze, téged keressen mindenki, mi?

- Hát, lehet jobb lett volna, ha hagyjátok, hogy magamtól keljek fel- nevetett végignézve magán Pierre- és amúgy is tudod, hogy vicceltem, megkeresünk mindenkit, senkit se hagyunk magára másnaposan!- jelentette ki.

- Oké, akkor mindenki öltözzön át, meg hozza rendbe magát, aztán előkerítjük Lily-t is.

- De én éhes vagyok- nyüszített Pierre, mire a többieknek is eszükbe jutott, hogy a nagy rohangálás után muszáj pótolni az energiát. Közben Chuck is letámolygott az emeletről, de még mindig elég rosszul volt, szóval inkább nem kért enni.  Csináltam egy jó adag rántottát, a srácok még így négyen is egy pillanat alatt befalták az egészet, majd mindenki ment száraz göncöt venni, hogy indulhassunk.

- Szerintem lezuhanyzok gyorsan, tiszta fű meg föld lettem, mikor kinn szórakoztunk- vette le a pólóját Seb- nem jössz te is?- mosolygott rám kacéran. Közös fürdőzés? Hmm, jól hangzik!

- Egy perc, és megyek utánad!- csókoltam meg. El is tűnt a fürdőben, még menet közben az alsóját is lerángatta magáról. Vajon tud róla, hogy mennyire izgató a gondolat, hogy meztelenül vár rám a zuhany alatt?- ez járt a fejemben, mikor a fürdőből egy hatalmas sikolyt hallottam, és ijedtében Seb is felkiáltott. Azonnal berohantam, tiszta idegesen, hogy vajon mi történt? De a látványtól, ami fogadott, nem tehettem róla, kitört belőlem a hangos nevetés. Lily a fürdőkádban ült/feküdt, félig kilógva onnan, egy whisky-s üveget szorongatva, ijedten pislogva, Seb meg ott állt, pirulva, a kezével eltakarva magát. Mindketten hülyén néztek rám, hogy mi a fenét találok én ilyen viccesnek ebben a szituban, mert nekik inkább kínos volt.

- Lily, megtudhatnám, hogy mit keresel a fürdőkádban?- kérdeztem tőle vigyorogva, miután Seb-nek odaadtam a törölközőjét, hogy tekerje a dereka köré.

- Ezt én is szeretném tudni, de fogalmam sincs- nevette el magát ő is.

- Már mindenki hülyére keresett téged- mentem oda, és nyújtottam a kezem, hogy kihúzzam-, de hogy őszinte legyek, a fürdőkádba nem jutott eszünkbe benézni!

- Mi történt?- jelent meg Jeff is- hallottuk a sikítást!- majd meglátta Lily-t is- oh kicsim!- ölelte meg- minden rendben? Hol voltál?

- A fürdőkádban- jelentette be vigyorogva Lily.

- Volt whisky-d, és nekem nem adtál, hanem inkább egyedül nyomtad be? Hát nem szégyelled magad?!- háborodott fel Jeff, persze látszott rajta, hogy nem komolyan gondolja.

- Bocsi édes!- nevetett Lily- az üveget megkaphatod ajándékba!

- Nem kell!- vonult el Jeff sértődötten.

- Megyek, kiengesztelem- nevetett Lily, és utána indult. Bár nem értettem miért mondta ezt, mert mindenki tudta, hogy Jeff nincs is megsértődve igazából.

- Szólok a srácoknak, hogy nem kell senkit keresni- ment ki Seb is. 

Úgy döntöttem, lezuhanyozok gyorsan, majd felöltöztem. Eszembe jutott, hogy felhívhatnám Wendy-t, hogy ne aggódja hülyére magát értem. Bár mondtam neki, hogy a srácokkal leszek, de azért mégis… körülnéztem a szobában, de sehol nem láttam a táskám. Eszembe jutott, hogy biztos lenn hagytam az előszobában. Leszaladtam a lépcsőn, majd mikor a nappali ajtajához értem, Pierre hangja ütötte meg a fülem.

- És mi a helyzet a fogadással, Seb?

Megálltam, hogy halljam, miről beszélnek.

- Nyertem!- nevetett Seb.

- Nem mondod? Megvolt Shirley? Biztos voltam benne, hogy nem fekszik le veled még egy darabig, ezért is fogadtunk. Te rohadt mázlista! Jól van, ezúttal te nyertél…!

- Mondtam neked, hogy meglesz!

Ennyi nekem bőven elég is volt, nem akartam hallani többet! Tehát fogadás volt! Becsapott, egy csalás volt az egész, minden szava hazugság!

- TE UTOLSÓ SZEMÉTLÁDA!!!- kiabáltam neki a nappali ajtajában állva, de nem vártam meg, hogy reagálhasson rá. Felkaptam a táskámat, beleléptem a cipőmbe, és kiviharzottam a bejárati ajtón, úgy bevágva magam mögött, hogy csoda, hogy nem szakadt ki keretestül.

Hát… itt a vége a tündérmesémnek!- gondoltam keserűen, miközben végigrohantam az utcán, nem foglalkozva azzal, hogy követ-e bárki is. Könnyek gördültek le az arcomon, és menekülni próbáltam a fájdalom elől. Összetörte a szívem…!