4. rész.

5 nap telt el a Silver-es este óta… gondolataimba merülve sétálgattam a parkban, ahol először találkoztunk, és kezdtem megszállottnak érezni magam. A cipőm orrát bámultam… hirtelen neki ütköztem valakinek.
- A rohadt életbe, nézz már az orrod elé, te…!- kiabáltam volna rá, de a torkomra forrt a szó.  
- Neked is szia!- eresztett meg egy mosolyt Seb. Hiába nem mondta, de éreztem, hogy ez a találkozásunk most nem holmi ártatlan véletlen volt.
finoman visszaállított a talpamra, mert megtartott, hogy ne essek el. Elhúzódtam tőle, és nagyban törtem a fejem valamin, amit a fejéhez vághatnék, de nem jutott eszembe semmi…
egy percig csendben bámultunk egymást, majd egyszerre nyitottuk a szánkat, hogy mondjuk valamit, és egyszerre be is csuktuk.
- Most mi van?- kérdezte, a mosolya kicsit zavart volt.
- Szerinted mi van?- dobtam vissza a kérdését, mire csak vállat vont, és elmosolyodott.
Szemtelenül jóképű… ennyire már nem is szabad senkinek- gondoltam sóhajtva. Majd kényszerítettem magam, hogy sarkon forduljak, és otthagyjam.
- Hová mész?- ragadta meg a karom.
- A dolgomra, mert én…- fordultam vissza meggondolatlanul, mert sokkal közelebb volt, mint hittem.
- Mert te…?- kérdezte vigyorogva, és még egy kicsit közelebb húzott magához. De én már rég elfelejtettem, hogy mit akartam mondani.
- Eressz már el!- szabadultam ki a szorításából, és megint távolabb léptem- mit akarsz?
- Beülsz velem egy kávéra valahová?- kérdezte ellenállhatatlan mosollyal, mit sem törődve az ellenséges hangnememmel.
- Nem!
- Miért?
- Hát mert… utálom a kávét- böktem ki az első kifogást, ami az eszembe jutott.
- Akkor ihatunk mást is- közölte nevetve- te választhatsz, valami csak van, amit szeretsz!
- Nem, kösz.
- Miért?
- Mert egyszerűen csak nem!
- Oké, akkor csak sétáljunk!
- Miért akarod rám erőszakolni magad?
- Nem akarom. Csak érdekelsz- mosolygott rám csábítóan.
nagyot dobbant a szívem, de igyekeztem megtartani a hűvös hangnemem. Nem szabad elfelejtenem, hogy ki kell őt vernem a fejemből… ezek után nehéz lesz. Nem vártam… még inkább nem várhattam sokat ettől az ismeretségtől, így nem akartam nagyon belegabalyodni, de attól félek, ezzel elkéstem…
- Tudod mit? Én megyek, te meg add elő magad egy másik csajnak, vagy csinálj amit akarsz.
- Megadod a mobil számod?
- Neem!
- De te mondtad, csináljak amit akarok, és fel szeretnélek hívni- mosolygott édesen.
- Mindig ilyen kitartó vagy?- nevettem el magam.
- És te mindig ilyen ellenséges vagy?
- Nem vagyok!- vágtam rá.
- Bizonyítsd be!- vigyorgott szemtelenül- légy kedves hozzám!- lépett közelebb.
- De disznó vagy!- kiáltottam felháborodva, és akkorát lekentem neki, hogy eleredt az orra vére.
- Én nem gondoltam semmi olyasmire!- kapott az orrához- mindössze arra, hogy fogadd el a meghívásom, egy italra. Asszem ennél egyértelműbb visszautasítást még nem kaptam… csak azért volt merszem megkérdezni, mert ha annyira nem akarnád, már rég megtaláltad volna a módját, hogy faképnél hagyj- hadarta.
- Ö… én… izé…- jöttem zavarba- így soha nem fog elállni!- toltam hátra a fejét, és egy zsepit szorítottam az orrára.
Meglepetten pillantott rám.
- Mondom, hogy így el fogsz vérezni!- nyomtam vissza a fejét, és örültem, hogy most nem látja az arcom. Rövid időn belül elállt a vérzés, én meg elkezdtem letörölni az arcáról a vért. Éreztem, hogy engem néz, de egyikünk sem szólt semmit.
- Bocsánat- törtem meg végül a csendet- nem érdemelted meg…
- Megbocsátok, ha meghívhatlak egy italra- mire fölpillantottam, már újra mosolygott- ja, és ha elárulod a neved!
- Rendben- bólintottam sóhajtva, de ő még mindig várakozóan nézett rám- Shirley vagyok.
- Shirley…- ismételte, és a fülem mögé tűrte egy hajtincsemet. Zavartan lefelé bámultam, mikor megláttam az óráját.
- Jesszusom, rohannom kell!- kiáltottam fel ijedten.
- Mi? Hová?- látszott, hogy ő is kicsit zavarba jött.
- Dolgozni. Már 5 óra! És nekem 6ra a Si… munkahelyemen kell lennem!
- De hát megíg…
- Tudom, tudom hogy megígértem!- szakítottam félbe türelmetlenül- és sajnálom…
- Holnap 3kor ugyanitt?
- Oké- egyeztem bele gondolkodás nélkül.
- Szia Shirley!- szólt utánam, de én már elrohantam.
Egy kis boldog zsongást éreztem, hiszen holnap újra látom őt. Tudtam, hogy nem helyes, hogy így örülök neki, hiszen el kellett volna felejtenem őt… de lehetetlen volt.
Nem volt lenn a Silverben, de már nem igazán tudtam letagadni, hogy szeretném, ha lejönne, és láthatnám…

*SP villa*
- Helló Seb- lépett be Pierre a nappaliba, és ledobta magát a kanapéra.
- Szia- nézett fel- mi újság Annie-val?
- Annie!? Már szakítottunk! Dorothy-nál voltam.
- Szakítottatok??- Seb meglepve- mikor?
- Tegnap.
- Mondanám, hogy részvétem, de tudom hogy te erre csak megvonnád a vállad, és azt felelnéd; „sose sajnáld!”
- Hát… ja- vigyorgott Pie- és mi a helyzet veled, te kis hősszerelmes?
- Nem vagyok- tiltakozott, habár Pierre csak annyiban tévedett, hogy Seb még nem volt egészen biztos az érzéseivel kapcsolatban, mert még nem ismert eléggé.
- Oké- emelte fel a kezét megadóan Pierre- tehát mi van… ööö… hogy is hívják??
- Neked pont hogy jónak kéne lennie a névmemóriádnak! Tényleg, Annie nem azért dobott, mert szex közben Ashley-t nyögtél?!- gúnyolódott Seb.
- Nagyon vicces!- Pie mű-duzzog.- tehát mi az ábra a fogadással?
- Holnap találkozunk- válaszolt Seb- de nem akarok elkiabálni semmit.
- Tessék!?- esett le Pierre álla- rohadj meg, nem mondtad hogy közben így belejöttél a csajozásba!
- Ne bókolj, elpirulok! xD
- Miben is fogadtunk? Nem jegyeztem meg, mert biztos voltam, hogy én nyerek…
- 1 hétig csak sör…
- Aha… pff, mi az nekem?! :D
- Figyelj haver… gondolkodtam ezen a fogadáson, és kezdem egyre inkább azt érezni, hogy hülyeség volt. Tuti meg tudnám csinálni, hiszen ismered a csajokat, kedves szavak, kegyes hazugságok, drága ajándékok… és máris az ágyadban találod. De valahogy Shirely más… én őszinte akarok lenni vele.
- Húú… és még te nem vagy szerelmes! Hallanod kéne magad, egészen megijesztesz! Csak nem talán beteg vagy?!
- Oké, látom nem érted. Érdekel a csaj, de nem azért, mert jó segge meg jó melle van… bírom a temperamentumát, és sosem úgy reagál a dolgokra, mint ahogyan én arra számítok…
- Áh, nem amiatt érdekel!- Pierre röhög- de azért jól megnézted!
- Igen… azért még pasiból vagyok.
- Oké, akkor még nincs minden veszve :D
- Nézd Pie. Van, amikor ez már több mint egyéjszakás románc. Chuck-nak is ott van Melanie, és…
- Ja, Chuck jól rácseszett, a csaj elutazott forgatni Brazíliába, vagyis ugrott a szex, mert durci van, ha félredug! :D
- A szex nem minden!
- Bár nem vagyok témában, de jól mondod Seb!- lépett be Jeff az ajtón.
- Kitalálom- sóhajtott Pierre- Lily-től (Jeff csaja) jössz, és valami nyálas romantikát bambultatok egész nap…
- Csak az eleje stimmel- vigyorgott Jeff, és nem adta meg Pierre-nek azt az örömöt, hogy felhúzza magát az ugratásán.
- Tényleg, mi van most veletek? Úgy értem, ez így nem állapot, hogy folyton járkáltok egymás után. Megkérdezhetnéd, hogy nem akar-e ideköltözni.
- Már kérdeztem. Az anyja eltörte a karját, 3 hét múlva, ha leveszik a gipszet, akkor már ott meri hagyni. De azt mondta, hogy már várja, hogy elbútorozzon onnan.
- 3 hét? Szuper, Melanie (Chuck csaja) is akkor ér haza- Seb.
- És Shirley mikor költözik?- Jeff vigyorog.  
- Nem tudom, de reményeim szerint majd egyszer az is eljön.
- Drukkolunk!- Jeff.
- Chuck és David merre van?- váltott témát Pierre gyorsan, mert már unta nagyon, hogy mások csajairól dumálnak xD
- Dav a Silverben, valami gimis összejövetel van- Seb.
- Chuck meg gondolom fenn a gépnél, hol máshol?!- Jeff.
- Akkor mit szólnátok, ha csapnánk ma egy görbe estét? Lerángatjuk Chuck-ot is.
- Pierre, pont te voltál az, aki meg akart halni fájdalomcsillapító nélkül a másnaposságban…
- Oké… akkor mit szóltok egy poker partyhoz??

*Silver*
A tömeget fürkésztem. Mikor megpillantottam David-et, izgatott lettem, de hamar csalódnom kellett, mert Dav nem az SP-s srácokkal volt. Kicsit figyeltem, nézegettem hogy kikkel van, és akkor hirtelen beugrott, hogy honnan ismerem.  A gimiben pár osztállyal fölöttem járt, és az osztályomból minden csaj belé volt zúgva. És hát most sem volt kisebb a népszerűsége.

Lassan telt az idő, de egyszer csak eljött a hajnali 4, vagyis a záróra. Ahogy „haza” értem, csak úgy ahogy voltam, ruhástul bezuhantam az ágyba…

5. rész.

Másnap 2kor ébredeztem. A sminkem elkenődött, a hajam kócos, a ruhám gyűrött volt… nagyon nagy jóindulattal is borzalmasan festettem.  Elmentem lezuhanyozni, majd megfésülködtem, feltűztem a hajam, felkaptam egy farmert, hozzá egy sima fehér pólót. Lemostam az elkent sminkem, és megcsináltam újra, rendesen. Cipő, sapi, napszemcsi, kézbe egy alma reggeli gyanánt, és már indultam is.
3 előtt 5 perccel értem oda, de ő már ott ült egy pad támláján. Nagy levegőt vettem…- őrizd meg a nyugalmad, ne dőlj be neki, tartsd magad távol tőle… minden pasi csak egy valamit akar!- hadartam el gyorsan magamban azt a pár dolgot, amit önmagam védelmére sorakoztattam fel… remélve hogy használ majd.  
Ahogy közeledtem felé, megállapítottam, hogy úgy fest, mint valami félisten… rajta is farmer volt, fehér póló, és tornacipő.
megálltam előtte karba tett kézzel, mire felnézett.
- Szia Shirley!- mosolygott rám.
- Hello- eresztettem meg egy félmosolyt- na, beülünk valahová, vagy életed végéig adós maradsz azzal a piával?
- Mehetünk :)

Egy darabig némán sétáltunk egymás mellett, majd elkezdett kérdezgetni rólam. Vonakodva válaszolgattam, de észrevehette, hogy nem szívesen teszem, mégsem faggatott az okáról, és ez tetszett. Áttértünk rá, és azon kaptam magam, hogy már én kérdezgetek, jókat nevetek a poénjain, és csodásan érzem magam. Vele…
- Fagyi, nézd!- szólalta meg lelkesen, mint egy kisgyerek.
- Kérsz?
- Csak egy itallal lógtál, most én fizetek!- ragaszkodtam hozzá makacsul.
- Szó sem lehet róla!- nevetett.
- De igen!- kötöttem az ebet a karóhoz.
- Jól áll, ha dühös vagy!- mosolygott szemtelenül- és én fizetek!- közölte ellentmondást nem tűrő hangon, nekem meg a lélegzetem is elállt a szédítő mosolyától.
- Hogy te milyen vagy!- durciztam, mikor már kaptam levegőt.
- Milyen?- fordult vissza, én meg beleütköztem. Átkarolta a derekam, hogy ne essek el- megvagy?- kérdezte gyengéden, és talpra állított.
- Igen, kösz-fülig pirulva, és vettem egy nagy levegőt, a fejem tele lett az illatával, ami isteni volt…
- Ez valami defektünk lehet, hogy állandóan egymásba botlunk- ütötte el egy poénnal a helyzetet, de ő is zavarban volt, csak jól titkolta- milyen fagyit kérsz?
- Csoki, citrom- motyogtam még mindig zavartan, és már el is felejtettem, hogy annyira én akartam fizetni…
olyan egyszerű volt vele lenni! Könnyű volt önmagamnak lennem… és jól éreztem magam.
- Milyen érzés, hogy ennyi rajongód van?- jött a következő kérdés, mikor már a park füvén ültünk.
vállat vont.
- Meg lehet szokni. De eleinte elég hihetetlen volt.
- Nehéz volt elkezdeni?
- Nekünk annyira nem. Vagyis nehéz volt, de eloszlott rajtunk a nyomás, és jól összekovácsolódtunk a srácokkal. Amúgy meg…- hirtelen elhallgatott, mert közelebb csúsztam hozzá, és a szája felé nyúltam.
- Fagyis vagy- magyaráztam zavartan a meglepett arckifejezésére. A kezem bizonytalanul megállt a levegőben. Egy darabig csak néztünk egymásra megilletődve, majd elmosolyodott, és közelebb hajolt. Letöröltem a száját, lenyaltam az ujjam, és rámosolyogtam.
- Málna- állapítottam meg, mire nem válaszolt, csak mosolygott- mennyi az idő?- jutott eszembe hirtelen.
- 4 óra- válaszolt- miért?
- Akkor lassan mennem kell!- sóhajtottam- dolgozni.
- Dolgozni? Meg ne sértődj… de hány éves vagy?
- 20.
- És már dolgozol?
- A muszáj nagy úr…- a hangom keserű volt, de nem kérdezte az okát.
- Holnap láthatlak megint?
- De már megkaptam a piát…
- Nem akarod?
- Nem azt mondtam, csak… áh, felejtsd el!
- Kérlek…!- kapta el a csuklóm, és közelebb húzott magához, nem erőszakosan. Alig volt pár centi távolságban az ajka az enyémtől- találkozzunk holnap is- kérte, és kölyökkutya szemekkel nézett rám.
- Miért akarod ennyire?
- Kedvellek, őszintén…- mosolygott rám aranyosan.
- Hát… oké.
- Rendben, akkor holnap is ugyanakkor, ugyanott?- kérdezte, mire bólogattam- elkísérhetlek?
- Még be kell ugranom menet közben ezt-azt intézni…- füllentettem, és ő meg nem erőszakoskodott.
- Hát jó…- sóhajtott- holnap látlak! :)
- Igen, holnap… szia- húztam ki a csuklómat a kezei közül.
- Szia- még egy utolsó pillantást vetettem az ellenállhatatlan mosolyára, viszonoztam tőlem telhetően, majd sarkon fordultam.