8. rész.

Alig álltam a lábamon egész éjjel. Gépiesen tettem a dolgom, de közben azon tűnődtem, el tudnék-e állva aludni, és alig vártam, hogy hazaérjek, és bedőljek az ágyba.
de ez sem hozta meg a megváltást, ugyanis akármilyen fáradt voltam, egyszerűen nem jött álom a szememre, nyugtalanul forgolódtam.
Másnap este is kialvatlanul, és hulla fáradtan indultam dolgozni…
ahogy beléptem, megpillantottam a klub tulajdonosát, aki idegesen fel-le járkált, majd mikor meglátott, felém rohant.
- Shirley, a legjobbkor! Te leszel az én megmentőm!- ragadta meg a vállam, nekem meg nem volt erőm tiltakozni.
- Tony, te beszívtál?- kérdeztem tőle álmosan, habár a tények állása szerint ezt a kérdést inkább ő tehette volna fel nekem.
- Nem- rázta a fejét- Kyra most hívott, megbetegedett. Muszáj beugranod a helyére táncolni!
- De én…- akartam tiltakozni.

- Csajszi, te vagy az utolsó reményem!- kérlelt- óránként 20 dolcsit kapsz, ha megcsinálod, és…

- De én nem vagyok táncos- fogtam be a száját, hogy végig tudjam mondani.
- Nem baj- válaszolta félretolva a kezemet- van ritmusérzéked, és sexy vagy, nem kell más…!
Éreztem, hogy nem fog leszállni rólam, így felvetettem az utolsó kikötésemet.
- Semmi vetkőzés!?
- Semmi vetkőzés!- ígérte ünnepélyesen.
- Oké… megcsinálom- egyeztem bele sóhajtva.
- Szuper!- vigyorgott diadalmasan- menj hátra a lányokhoz, ott van a táncos ruha, meg mutatnak pár alap dolgot a rúdnál…
- A rúdnál!?- akadtam ki.
- Ne húzd fel magad! Izgalmas lesz…!- bíztatott, majd elviharzott.
Magamban bosszankodva elvonultam az öltözők felé. Ismertem a táncos csajokat, de csak annyira h épp köszönőviszonyban voltunk, de am jó fejek voltak, hamar összerázódtunk. Együtt négyen tényleg jól elszórakoztunk a rudaknál, de nem kicsit izgultam, mikor a színpadra kisétáltam, a magas sarkúhoz nem voltam hozzászokva, és hulla is voltam… de elhatároztam, hogy megteszem a legtöbbet, ami tőlem telik… elsőre kissé fura volt, de élveztem a dolgot, szóval hamar felpörögtem.

*eközben a pultnál*
- Semmi kedvem ehhez…- nyafogott Seb- Shirley biztos szabadnapos, és tudod hogy csak azért tudtál elrángatni! És amúgy is… még meg kell ölnöm Jeff-et. Hogy lehetett ekkora paraszt!?
- Pont ezért jobb ez így. Nem akarok 8 napon túl gyógyuló sérüléseket!- válaszolt neki Pierre.
- De megérdemli!
- Ezt nem vitatom.
- És…- kezdett volna rá újra Seb.
- Anyám!- állt meg Pierre kezében a piás pohár.
- Mi van??!- nézett fel rá Seb, majd követte a pillantását. Nem kicsit tátva maradt neki is a szája, de igyekezte rendezni az arcvonásait.
- Az ott a rúdon… Shirley??- Pierre leesett állal néz nagyokat- azt a kurva…! Ha te nem, majd meghúzom én!
- Nem az a fajta csaj, aki hanyatt esne tőled!
- Csak azért mondod, mert tőled nem esett hanyatt!
- Te tudod- vont vállat Seb- de mindenesetre, ő az enyém.
- Egy csaj egészen addig szabad préda, amég nem fekszik rajta valaki más…- Pierre vigyorog.
Seb már készült visszavágni Pierre-nek, de közben odament hozzájuk Tony, mert ismerte őket.
- Ki a téma srácok?- pacsizott velük, köszönésképpen.
- Shirley- vágta rá Pierre, de a szemét le nem vette rólam- Seb belezúgott… én meg dugnám!- vázolta a helyzetet nevetve.
- Megértelek mindkettőtöket- bólogatott- micsoda csaj! Kis szendének tűnik, de nézd meg most… húú! Én is csak azért nem hajtok rá, mert alkalmazottakkal nem szerencsés kefélni…
- Szar ügy, minek vetted fel?!- Pierre röhög.
- Konyít a koktélokhoz, és kellett egy pultos… csak Kyra beteg, és megkértem, hogy ugorjon be. Óránként 20 dolcsimba kerül!
- Nekem ingyen is csinálják, és az már több mint egy kis tánc…- vigyorgott Pierre.
Seb szem forgatva otthagyta őket. Nem igazán bírta ezt hallgatni. Így is tele volt a feje velem, és fogalma sem volt, hogy mitévő legyen, és arról sem, hogy mi lesz ebből az egészből… csak egyet tudott biztosan, hogy velem akar lenni. Hátra jött az öltözőkhöz, ismerte a járást, hiszen ők is szoktak itt fellépni.
mikor lejöttem a színpadról, egyenesen beleütköztem.
- Mi az istent keresel te itt?!- akartam rákiabálni, de egy hang, annyi sem jött ki a torkomon. Düh, rémület, kétségbeesés, és legnagyobb elkeseredésemre, öröm keveredett az érzéseim közé.
- Szia- szólalt meg csendesen- hogy vagy?- az ajkát harapdálta, látszott hogy ideges egy kicsit.
- Minek jöttél ide!?- mérgesen akartam mondani, de túl kimerült voltam ehhez is.
- Te pillanatokon belül összeesel a fáradtságtól!- jósolta, és felemelte a karját, hogy átöleljen, de azt hiszem az arckifejezésem visszatartotta.
- Nem- tiltakoztam, de meg kellett támaszkodnom a falban, és nagyon is kezdtem úgy érezni, hogy igaza lesz…- de mit érdekel az téged??
- Figyelj rám! Nem tudom, hogy mit mondtam a múltkor, amin felhúztad magad… de sajnálom! Nem akartalak megbántani, és Jeff sem, csak bunkó… te tele vagy rejtélyekkel, titkokkal, és én nem értelek…- vágott gondterhelt arcot- csak egyszerűen tudom, hogy többet érzek, mint amit egy szimpla barát iránt, és…- eddig még úgy-ahogy tudtam figyelni, de ezután valahogy minden olyan homályos lett, a hangja távolodni kezdett, majd elveszett a sötétségben…

9. rész.

A következő kép még mindig homályos volt csöppet. Pár pislogás után már teljesen magamhoz tértem. Egy ismeretlen szobában voltam, egy hatalmas franciaágyban. A padlón szétdobálva pár ruha, egyértelműen pasié. Rémülten pillantottam a takaró alá, de megkönnyebbüléssel nyugtáztam, hogy a tegnapi fellépő cucc van rajtam- pont mint utolsó emlékeim szerint. Na de mik is voltak ezek!? Seb beszélt hozzám… majd minden sötét lett.
-… a karjaimba ájult, te mit csináltál volna!?- hallottam meg Seb hangját odakintről, és minden világos lett. Nem tudtam, hogy zavarban legyek, vagy inkább a dühöm kerekedik felül…
- Nem tudom… és azt se, hogy hogyan akarod kivinni!- Chuck.
- Ezt majd kitalálom később- morgott Seb.
Hogy hogyan akar kivinni? MI VAN!?- néztem nagyot.
- Megnézem, hogy hogy van- motyogta Seb.
Gyorsan visszafeküdtem, és lehunytam a szemem. Lassan nyílt az ajtó, hallottam ahogy óvatosan becsukja, majd pár lépés, és éreztem, ahogy besüpped a matrac mellettem. Sóhajtott egyet, majd kisimított egy hajtincset az arcomból. Kicsit mocorogni kezdtem, majd pislogtam párat, ijedten néztem fel rá. gyorsan felültem az ágyban, a párnát védekezően magam elé tartottam.
- Igen tudom, hogy van mit számon kérned rajtam- sóhajtott ismét- de először is… jól vagy??
Bekukkantottam a takaró alá, majd újra ránéztem.

- Amennyiben elmondod, hogy mi történt, és hagysz elmenni, tökéletesen!- válaszoltam.
- Ezt feltételezed rólam!?- pillantott csalódottan a takarót szorongató kezemre, persze tudtam, hogy mire gondol.
- Én csak…- jöttem zavarba.
- Ne magyarázkodj! Inkább nekem kéne, hogy mit keresel az ágyamban! Nem mintha nem lenne kedvemre…- döntötte oldalra a fejét, és huncut mosoly jelent meg az arcán. Felemeltem a fejem, hogy lássam az arckifejezését, de nem számítottam rá, hogy ilyen közel van hozzám… csak pár centire tőlem. De ő csak nézett rám, kék szemében vidám fény csillogott. Egy kicsi, óvatos mosoly kíséretében távolabb húzódott, én meg levegő után kapkodtam, és éreztem, ahogy elpirulok. Már nem is tudtam, miről is volt szó…
- Szóval, tegnap a Silverben lejöttél a színpadról, és…
- Nem táncos vagyok!- vágtam közbe gyorsan, nehogy azt higgye, valami olcsó kis lotyó vagyok - nem vetkőzöm, meg semmi…!
- Tudom, Tony mondta h pultos vagy. De mióta? Én még sosem láttalak…
- Dehogynem…!- nevettem-  én láttalak! Pierre vitt egy kör whisky-t, majd plusz 2 vodka, megbeszéltétek, hogy nem akarsz egyéjszakást, és egy csaj, akit lekoptattál…- idéztem fel, ő meg nagy szemekkel nézett rám.
- Az első napon, amikor találkoztunk!- villant értelem a hülye fején, amit vágott.
- Igen. Most, hogy ezt ilyen jól megbeszéltük, visszatérhetünk a tegnap estére?!
- Persze- bólogatott- szóval, lejöttél a színpadról, én meg beszélni akartam veled, csak annyira kimerült voltál, hogy egyenesen a karjaimba ájultál…- fojtott el egy mosolyt.
- Te jó ég!- húztam a fejemre a takarót, el akartam süllyedni.
- Csak azt furcsállom, hogy percekkel azelőtt még táncoltál…
- Ilyen típus vagyok- magyaráztam a takaró alól- az utcsó pillanatig a maxon pörgök.
- Miért bújsz el?- kérdezte mosolyogva, és lehajtotta a takarót az arcomról.
- Mert szégyellem magam- vallottam be őszintén- kicsit olyan ez… mintha direkt csináltam volna, hogy idehozz, vagy valami…- húztam a szám.
- Jesszus, úgy beszélsz mint valami agymosott sajtós! De ugye nem vagy az!?
- Neeem!- nyugtattam meg- szóval, tovább??- kérdeztem, és közben azon járt az agyam, hogy mi történhetett, amég nem voltam magamnál.
-  Mivel úgy tűnt hogy élsz, nem vittelek orvoshoz, hanem csak ide hoztalak, és úgy kb.… 20 órája alszol- fejezte be kis gondolkodás után- jól vagy??- kérdezte aggodalmasan, nyilván látta, hogy elsápadok.
- Wendy!- motyogtam.
- Ki az a…- kérdezte volna Seb.
- Hol a mobilom?- vágtam közbe, mire az éjjeliszekrényre mutatott- sejtettem!- motyogtam, ahogy a kezembe vettem- számtalan nem fogadott hívás…- azonnal tárcsáztam, közbe idegesen doboltam az ujjaimmal.
- Shirley! De jó, hogy hívsz! Mi a fene van veled, hol vagy!?- vette föl.
- Minden rendben, nyugi! Adódott egy kis… gubanc, de a részleteket majd otthon! Amint tudok, megyek, de nem ígérhetek semmit, ok?
- De hát…
- Nem tudok ennél többet mondani! Minden rendben van velem, jól vagyok, tényleg!
- Hát oké… várlak haza, vigyázz magadra!
- Persze, szia- nyomtam ki.
Kis csönd következett, amit végül Seb tört meg.
- Anyud?- kérdezte.
- Neem…- néztem félre. Tudhatta, hogy e mögött több van, de nem kérdezett rá, amiért hálát adtam az égnek.
- Kérsz valamit enni?- Seb.
- Majd otthon eszem. Hol vannak a ruháim?
- Ott a fürdőben- mutatott egy ajtóra- de figyelj Shirley… ez most nem ilyen egyszerű, hogy fogod magad, és kisétálsz- kezdte bizonytalanul magyarázni.
- Miért?- néztem rá félve- mit akarsz?!
- Nem miattam- ingatta a fejét- félre érted.
- Hanem?
- Dav excsaja tálalt a sajtónak, és most ránk szálltak, áll a bál, botrányt akarnak csapni… az utca tele van fotósokkal, riporterekkel, és nem akarunk okot szolgáltatni arra, hogy címlapra kerüljünk valami olyasmivel, aminek a valósághoz semmi köze nincs…
- Igen, ez érthető. De ettől még én miért ne mehetnék ki?
- Elkezdenék találgatni, hogy ki vagy, mi közöd hozzánk… az lenne a vége, hogy lehoznának valami hülyeséget, ami jó nagy port kavar.
- Mi a legrosszabb, amivel szembe kell néznem a holnapi újságokban, ha most elmegyek?
- Hát… azt hiszem, valami olyasmi lenne, hogy szép kis summáért beszálltál egy vad éjszakába ötünkkel…- erre én olyan ijedten néztem, hogy magához ölelt, hogy megnyugtasson, a hátamat kezdte simogatni- Pierre egyszer viccből vagy fogadásból mondott valami ilyesmit, azóta ez a menő címlap sztori- magyarázta.
- Inkább maradnék- motyogtam- feltéve, ha…- pillantottam fel rá, anélkül, hogy távolabb húzódtam volna.
- Persze, hiszen én kevertelek bele ebbe- sóhajtott, én meg a vállába temettem az arcom.
- Mennyi az idő?- jutott eszembe hirtelen.
- Éjfél körül.
- Jesszus!- ugrottam fel hirtelen, majdnem állon vágtam szegényt- Tony engem meg fog ölni! Vagy legalábbis kirúg, és…
- Nyugi!- húzott vissza Seb, lehuppantam az ágyra- beszéltem vele, tudja mi a helyzet. 2 napnál előbb nem szabadulsz…- mondta, de nem tudtam eldönteni, hogy ő örül-e ennek, vagy sem. És azt sem, hogy én hogy érzek ezzel kapcsolatban…:S
- 2 NAP!?- pattantam föl ismét, kiakadva- nincs valami hátsó kijárat, titkos alagút, esetleg egy helikopter…!?
- Ilyen csak a filmekben van!- nevetett.
- Sejtettem- motyogtam- ez esetben jó lenne valami kaja, és… használhatom a fürdőt?
- Persze. Hozok neked egy törölközőt. Csajszi ruhám viszont nincsen… fel tudok ajánlani egy tiszta boxert meg egy pólót.
- Asszem el kell hogy fogadjam…- mondtam, a hangom megremegett, ahogy eszembe jutott, milyen finom illatot árasztanak a ruhái, ő maga… a szekrényhez lépett, és előhalászott nekem tiszta cuccot, meg törcsit.
- Kell még valami?- kérdezte kedvesen, és a kezembe adta a cuccokat.
- Nem, köszi.
- Ok, szólj ha mégis. Lenn leszek a konyhában, csinálok neked enni. Ja amúgy, le a lépcsőn, majd a folyosón jobbra.
- Olyan figyelmes vagy- csúszott ki a számon- köszönök mindent!- nyomtam az arcára két puszit, és eltűntem a fürdőben.