- Héé, ébren vagytok!?- üvöltözött David, meg továbbra is ököllel verte az ajtót.

- Te, hogyhogy még nem ugrál itt rajtunk, és borít ki minket az ágyból?- pislogtam álmosan Seb-re.

- Bezártam az ajtót- közölte vigyorogva.

- Zseni vagy!- sóhajtottam megkönnyebbülve, majd ezzel elintézettnek tekintve az ügyet, odabújtam Seb-hez, és próbáltam visszaaludni. De David nem tágított, bennem meg iszonyatosan felment a pumpa, hogy nem hagy aludni. Kiugrottam az ágyból, és az ajtóhoz mentem, menet közben felkapva Seb ingjét. Még jó, hogy állandóan széthagyja a ruháit, így mindig van mit felvennem, ha félig meztelen vagyok…

- Mi az isten bajod van már!? Komolyan nem lehet minket egy kicsit se békén hagyni!? Nehéz lenne!? Aludni szeretnék baszd meg, mi a szar volt ilyen fontos, hogy képes voltál érte fél óráig az ajtót verni!?- ordítottam le idegbeteg módon.

- Mi a szart üvöltözöl te vele!?- termett ott Lily.

- Mégis, miért szólsz bele!?- fordultam most hozzá.

- Azért, mert nem tetszik, hogy így beszélsz vele, azért baszd meg!- utánozta le ő is az én stílusom, de kissé el is nevette magát, szóval vettem a lapot.

- Majd én azt el tudom dönteni, hogy hogyan beszélek vele, szóval ne pofázz itt nekem!- „veszekedtünk” tovább, csak már mind a ketten röhögtünk.

- Oké csajok, ezen most nem kell így összeveszni- szólalt meg David megszeppenve. Nem igazán értette a szitut, hogy leordítjuk egymás fejét, közben meg nevetünk.

- Fogd már be!- kiabáltunk rá egyszerre, majd ismét elröhögtük magunkat.

- Oké csajok, menstruáltok, vagy mi van? Mert totál bekattantatok!- jött elő Chuck is.

- Már nem is veszekedhetünk egy egészségeset!? Talán problémád van ezzel!?- fordult felé Lily.

- Semmi az égvilágon!- visszakozott- csak folytassátok, ha jól esik…

- LILY!- visítottam hirtelen, és elkaptam a kezét. Szerintem a többiek ekkor hitték azt, hogy most fogjuk megtépni egymást, de egyrészt az már túlment volna egy kis poén kamu vitán, másrészt meg most már nem kamuból visítottam.

- Igen, ez pontosan az, amire te is gondolsz! David ezt próbálta közölni veletek- lóbálta meg a kezét az orrom előtt, amin egy gyönyörű eljegyzési gyűrű csillogott!

- El sem hiszem, jézusom! Annyira örülök nektek!- ugrottam a nyakába- el kell mesélned, hogy hogyan történt!

- Nekem is, én is tudni akarom!- ugrált David.

- Mi történt?- jött elő Seb is.

- Jeff megkérte Lily kezét!- közöltem vele hatalmas mosoly kíséretében.

- Na végre- mosolyodott el ő is, mire én furán néztem rá- ne tudd meg, mióta tervezi.

- Mióta?- kérdezte kíváncsian Lily.

- Ne kérdezősködj. Nézegesd a gyűrűdet inkább!- vigyorgott Seb.

- Te nem is vagy kíváncsi rá?

- Én már láttam eleget, köszi.

- Hogy te milyen bunkó vagy, erre azt kell mondani, hogy „dehogynem érdekel, muti! Oh, jaj de szép!”

- Hagyjad, kár a gőzért!- karoltam bele Lily-be, és a terasz felé húztam őt- el kell mesélned!

- Mi az, hogy kár a gőzért? Úgy mondod, mintha valami reménytelen eset lennék!- rohant utánam egyből Seb.

- Hát talán mert az is vagy- toppant be Pierre- de amúgy, miről van szó!?

- Minek szólsz bele, ha fogalmad sincsen róla?- Seb.

- Oké, ezt ti majd elintézitek egymás közt, gyere Lily!- húztam türelmetlenül.

- Megyek már na, nem kell rángatni!- követett ki a teraszra.

- Mesélj!

- Oké, nyugi, már mondom is! Szóval miután tegnap visszajöttünk a partról, Jeff felvetette, hogy lemehetnénk ketten még egy kicsit romantikázni. Szóval, ott sétálgatunk kézen fogva, meg egymás ölelgetve, nézzük a csillagokat, meg minden, majd mondta, hogy szeret, és hogy milyen jó, hogy már 3 éve együtt vagyunk, …

- Már 3 éve!? Ez tényleg jó!- mosolyogtam.

- Ne szólj közbe!- utasított nevetve.

- Igenis! Lakat van a számon!- ígértem, és várakozóan néztem rá.

- Szóval ott állunk a tengerparton, kérdezi, hogy lehet-e egy kérdése… hát, meglepett, de álmomban sem számítottam ilyesmire! Persze, gondoltam hadd kérdezzen. Erre letérdelt, szépen ahogy kell, és ragyogó arccal kivágta, hogy leszek-e a felesége!?

- És te erre?- kérdeztem izgatottan, mikor elhallgatott.

- Szerinted, te hülye?- forgatta a szemét röhögve.

- Gondolom igent mondtál- nevettem én is, mert rájöttem, hogy hülyeséget kérdeztem. Jobb később, mint soha… :D

- Mi mást!?

- Oh!- hatódtam meg, majd tapsikolni kezdtem, mint egy ovis- annyira örülök nektek! Esküvő mikor lesz?

- Azt még nem tudjuk. Még előbb biztos, hogy el kell menniük turnéra- sóhajtott- nagyon fog hiányozni!

- Ahogy nekem is Seb- bólintottam elszomorodva.

- Na de fel a fejjel, egyszer csak hazajönnek. Vagy akár el is mehetnénk velük!

- Jah, majd menet közben, Las Vegasban összeházasodtok!- nevettem.

- Oh, nem! Nagy esküvőt szeretnék!- csillant fel a szeme.

Miközben mi kinn a teraszon az esküvős terveget szövögettük, a srácok odabenn beszélgettek.

- Patrick hívott tegnap- mondta Chuck- már nagyon türelmetlenek a rajongók…

- Tényleg kéne az a turné… de látod, előbb rendet kellett raknunk az életünkben- Seb. 

- Az enyémben rend van most- mosolygott boldogan Jeff.

- Csak hogy végre megtetted. Gratulálunk haver!- veregette őt vállon Pierre.

- Hát veled meg mi történt? Azt hittem tőled fogom kapni az első megjegyzéseket a házasélet árnyoldalairól…- nézett rá csodálkozva Jeff.

- Szeretem az esküvőket- vont vállat Pierre- mindig fel lehet ott szedni valakit!- vigyorgott.

- Te sosem fogsz megváltozni!- nevetett David.

- Lehet-, vont vállat az énekes- azzal csak összezavarnék mindenkit. Már megszoktatok így, nem?

- Jogos- nevetett Seb is-, de komolyra fordítva a szót… mi legyen a turnéval?

- Nem igazán van választásunk. De héé… a turné jó dolog! Buli, pörgés…- mosolygott Chuck.

- Nekem most egy kis nyugi jobban esne…- húzta a száját Seb- mondjuk, ha a következő hónapban indulnánk?

- Patrik azt írja, hogy ha tetszik, ha nem, jövő héten koncert van- nézett fel a laptopjából Pierre- Amsterdam! Régen voltunk arra, nem srácok?

-  De. És hová megyünk még?- ült oda mellé David.

- Amsterdam? De hát akkor ez egy európai turné lesz?- Seb.

- Aha! Franciaország, Spanyol, Német, Olasz… őrület, hogy mennyi rajongónk van arrafelé, és tényleg régen jártunk ott!- Chuck lelkesen, majd ő is csatlakozott Pierre-ékhez.

- Tudom haver- veregette meg Seb vállát Jeff- majd a turné után lesz egy kis nyugtunk! Ne hisztizz, ha már a színpadon állunk, te is élvezni fogod!

- De nem értitek, hogy…- emelte fel Seb a hangját, de amikor érzékelte, hogy épp akkor léptem be a terasz ajtón, hirtelen elhallgatott.

- Baj van?- kérdeztem ránézve, majd a pillantásom végig futott a srácokon, de senki nem válaszolt- hé, kérdeztem valamit! Seb, mi van?

- Haza kell mennünk- közölte erre velem érzelemmentes hangon- a jövő héten turnéra indulunk- nem tudtam semmit leolvasni az arcáról, azt se, hogy örül ennek, de egyértelműen azt se, hogy nem.

Igen, tudtam hogy menniük kell, de azt nem, hogy már most, és meg kell hagyni, ez nem töltött el túl nagy boldogsággal. De nem akartam balhézni…

- Akkor azt hiszem, megyek pakolni- azzal sarkon fordultam.