Másnap későn ébredtem, fárasztó volt az éjjeli műszak. Épp megindultam lefelé a lépcsőn, mikor hangokat hallottam odalentről.

-… azért gondolkozz, hogy beszélsz róla! Beállítottál csatt részegen, bunkóztál vele, aztán még ő segített neked túlélni az estét!- hallottam Jeff hangját.
- Túlélni az estét? Részleteznéd?- Pierre-en hallatszott, hogy zavarba jött.
- Feltámogatott a fürdőig, nyomta beléd a vizet hogy ne száradj ki, és ne ájulj el, és a kád szélén kuporogva virrasztott fél éjjel, miközben te félig rajta fekve aludtál. Majd betettünk az ágyadba, és szerinted a fejfájás csillapító meg a víz magától lett ott neked reggel?
- Nem mondod komolyan?
- De igen, komolyan mondom. Beszélgettem vele, és teljesen odavan, hogy megbántott téged. Te pedig még ennek tetejében, hogy fokozd a bűntudatát, úgy beszélsz vele, mintha minimum megölt volna valakit, pedig csak nem akar veled lefeküdni… szóval azt hiszem, tartozol neki egy bocsánatkéréssel.

- Igazad van. Fasz voltam. Megyek és beszélek vele!
- Föl ne keltsd, az istenért te hülye! Melletted virrasztotta a fél éjszakát… had aludja ki magát.
- Nem kell felkelteni, már ébren vagyok- libbentem be- jó reggelt! Hogy vagy?- álltam meg aggódó képpel Pierre előtt.
- Hát… jól. Figyelj Shirley, szeretnék bocsánatot kérni tőled!
- Igen, azt hiszem van miről beszélnünk- mosolyodtam el halványan- egy séta kinn?

Pierre bólintott, és csendben kivonultunk. Egy darabig némán mentünk egymás mellett, mind a ketten a homokba bámultunk.

- Akkor kezdem én…- álltam meg, és felnéztem rá- nézd Pierre. Én kedvellek nagyon, és az a múltkori beszélgetés elég hülyén jött ki. Imádnivaló, helyes srác vagy, de nem tehetek róla, ha nekem más kell. Nem tudom ezt irányítani… ez van.
- Én pedig hülyén reagáltam le ezt az egészet. És ne haragudj, hogy bunkó voltam veled!

- Kvittek vagyunk- sóhajtottam, és elmosolyodtam.
Legalább Pierre-el rendeződtek a dolgok. De még hátra volt egy beszélgetésem Seb-el, ettől egy kicsit jobban tartottam. Hogy úgy mondjam, több forgott kockán. De miről is beszélek? Ez az egész dolog a srácokkal, egy hajszálon függ. Megtudják, hogy ki vagyok, azaz mondhatni inkább hogy ki voltam, és vége az egésznek. Mindennek. Mint egy álom, olyan ez az egész, amiből egy csapásra felébred az ember. És én éreztem, hogy az ébredés pillanata egyre közeledik…

A parton üldögéltem a homokban, néztem a naplementét. Nem láttam Seb-et semerre egész nap, valahol ez nagyon bántott, valahol pedig örültem neki. Időt kaptam, hogy összeszedjem a gondolataimat, amire szükségem is volt. Most is épp azon tűnődtem, mint fogok mondani neki…

*eközben benn a házban*

- Beszéltél Shirley-vel?- Pierre Seb-nek.
- Nem igazán van hangulatom hozzá. És igen, tudom hogy ma van a fogadás utolsó napja… de megmondtam már neked, hogy hülyeség az egész.

- Lásd kivel van dolgod, kapsz még 5 napot. És amúgy azt mondtad, nem akarod elbaszni- helyesbített Pierre.

- Valóban, de ő már megtette. Szóval nem kell idő…
- Miért is?- hagyta figyelmen kívül a fogadás meghosszabbításának visszautasítását Pierre. 

- Pont te vagy az, aki nagyon jól tudja!
- Oh, tévedsz- rázta a fejét Pierre- beszéltem ma vele. Nem kellek neki, és ezt meg is mondta kereken…- Pierre szomorkás mosollyal.
- Ez még nem jelenti azt, hogy én kellek neki, vagy hogy nekem kell ő.
- Mond, kit hülyítesz?- nevetett David- mindannyian tudjuk, hogy neked nagyon is kellene.

- Jó, talán…- sóhajtott Seb- nem igazán tudok haragudni rá- vallotta be.

- Akkor ne tedd- javasolta Chuck.

- Beszélj vele- tette hozzá Jeff.

- Oké, oké… nyugalom srácok. Beszélek majd vele.

- Ennyit dilemmázni egy nő miatt- vonult el rötyögve Pierre.

- Ezt most úgy mondja, mintha ő ugyan emiatt a nő miatt nem itta volna le magát tegnap…- jegyezte meg David.

- Hallottam egyébként!- szólt vissza Pierre az ajtóból.

- Tudom, azért mondtam, hogy halld.

- Ha már eszed nincs, legalább a hallásodat meg a hangodat őrizd meg, azzal hülyére keressük magunkat!- nevetett Chuck.

- A testem is jó!!- játszotta Pierre a sértődöttet.

- Kérdés mire?- piszkálta Chuck.

- Ha te azt tudnád!- Pierre vigyorog.

- Oh egy kicsit többet is tudok, mint amit szeretnék!- Chuck-nak ez a kijelentése elindította a „balhét”, ami persze nem volt igazi, csupán egy kis kergetőzés-párnacsata-öljük-meg-egymást Simple Plan módra :D

Seb úgy döntött, ebben inkább most nem vesz részt. Emésztette a bűntudat a fogadás miatt, tudta hogy ezt nem kellett volna, de azt még nem, hogy hogyan fog kimászni ebből. Hagyhatná egyszerűen Pierre-t nyerni… vagy…?
Körbe járta a házat, de mivel benn nem talált engem, elindult a part felé.

Még mindig ott üldögéltem a homokban, a gondolataimba merülve. Észre sem vettem, ahogy közeledett felém.

- Leülhetek?- kérdezte csendesen, én mégis úgy megijedtem, hogy a szívem majd kiugrott a helyéről.

- Oh… oh. Persze. Jesszus, a frászt hoztad rám…- kapkodtam levegő után. A szívverésem nem lassult, és pánikszerűen kutattam a fejemben akár egyetlen egy értelmes mondat után, amit mondhatnék neki. Sajnos, sikertelenül.

- Pierre mondta, hogy beszéltetek…- szólalt meg ő végül. Nem nézett rám, csak maga elé bámult a homokba.

- Igen… és tudom mit akarok! Legalábbis… azt hiszem, hogy biztos vagyok benne- néztem fel rá.

- Ez nem volt túl meggyőző!- nevette el magát- nézd Shirley… én csak azt akarom, hogy ne bánd meg a döntésed.

- Seb, ez nem döntés- mosolyogtam rá- nem tudnék Pierre-vel vagy bárki mással lenni, amíg lehetőségem van arra, hogy azzal legyek, akivel igazán akarok!

- Na és ki ez?- billentette oldalra a fejét, és egy imádni való mosolyt villantott.

- Nem tudom, azt hiszem ismered- vágtam olyan fejet, mintha elgondolkodnék- barna haja van, kék szemei, Montrealban lakik 4 másik hülyével együtt, akikkel egy zenekarban játszik, utálja a hullámvasutakat és imádja a sushit. Állandóan viccelődik, de ha nagyon akar, azért tud komoly is lenni, emellett elég kitartó, ha meg akar szerezni valamit/valakit… nem tudom, mit mondhatnék még róla. Ja, és egészen mellékesen, ha még nem említettem volna, itt ül mellettem!
- Bírom a csavart humorod- nevetett- és meglep hogy így ismersz. Én konkrétan majdhogynem semmit sem tudok rólad, és tudod néha ez egy kicsit aggaszt is. Annyira titokzatos vagy- komolyodott el.

- Ha ismersz valakit, ismered a gyenge pontjait. Nem szeretem sebezhetőnek érezni magam, és nehezen nyílok meg- próbáltam hárítani hogy kérdezősködni kezdjen.

- Igen, ezt észrevettem- sóhajtott- nem beszélsz a múltadról, nem beszélsz magadról…

- Nem szeretek- mondtam csöndesen, és közben a halott bátyámra, Jake-re gondoltam.

- Ne haragudj, nem akartam erőltetni.
- Kedves tőled.

- Biztos okkal nem beszélsz róla. De remélem, hogy egyszer majd megosztod velem is. Szeretném tudni, hogy ki vagy…
- A múltamból inkább csak azt tudhatnád meg, hogy ki voltam. És hidd el, az nem valami szívderítő. Inkább fogadj el annak, aki most vagyok, vagy sehogy…

- Azt hiszem, egyértelmű, hogy melyiket választom- karolt át. 

- És mi van azzal a dologgal, amiről múltkor beszéltünk?- kérdeztem. Értetlenül bámult rám, ebből rájöttem, hogy fogalma sincs, miről van szó. Vázoltam neki tehát röviden a beszélgetésünket.
„- Nézd, valamit el kell mondanom neked!- nem tudtam a szemébe nézni. Vártam, hogy most mi lesz, de még mindig csend. Félve felnéztem rá, de egyáltalán nem azt láttam az arcán, amire számítottam. Szomorú volt, bűnbánó és zavart.

- Nekem is- bökte ki végül sóhajtva.

- Akkor… ki kezdi?- haraptam az ajkamba.

- Nem tudom, a tiéd mennyire rossz?- Seb próbált viccet csinálni az egészből, de nem volt kedvem nevetni.

- Hát, valószínűleg megutálsz, csalódott leszel, és látni sem akarsz majd többé- soroltam az opciókat, amit elképzelhetőnek tartottam.”

Akkor abban egyeztünk meg, hogy nem mondjuk el egymásnak. Kvittek vagyunk, mindkettőnknek van egy titka a másik előtt…

- Igazad volt, ez így nem fog működni- sóhajtott- őszintének kell lennünk egymáshoz. Egy életre meg fogsz utálni, ha elmondom- nevetett, de a szemében aggodalom csillogott, ezt tisztán láttam.

- Nem szeretnélek utálni. Szóval kérlek… élvezzük ki, ne rontsd most el!- néztem rá. Nem válaszolt… csak mosolyogva hozzám hajolt, és megcsókolt.