13. rész.

Szóval éppen egy Ausztráliába tartó repülőn ültem… hogy hogyan? Miért? Ha én azt tudnám! Minden olyan gyorsan történt… a sajtósok, a cuccok a bokrok alatt, kerítés-mászás, megint sajtósok, rajongók, és minden… egyszóval: káosz!
Ahogy megengedték, hogy kicsatoljuk a biztonsági öveket, Seb felé fordultam.
- Oké, mi ez az egész!? Miért rángattál fel a gépre!? Mondtam, hogy nem jövök!!
- Nem volt más választásom, ha ott maradsz, szétszednek a sajtósok, meg a rajongók…- nézett rám bocsánatkérően. Tudtam, hogy csak engem akart megvédeni, de kétségbe voltam esve, és egyszerűbb volt rá haragudni.
- Szétszednek, persze! Tudok vigyázni magamra, nem kértem, hogy pesztrálj!
- Bocsánat, hogy törődök veled!- emelte fel a hangját.
- Bocsánat hogy nem kérek belőle!- utánoztam le ahogy mondta, majd karba tett kézzel, sértődötten meredtünk egymásra.
- Ok, megölitek egymást?? Mert ha igen, akkor le kell mondani a hotelben az egyik szobát…- Chuck nem törődöm módon.
- Nem szeretnék gyilkolászást, így is elég zűr volt már miattam, nem kell még!- sóhajtott David fáradtan.
- Ugyan, nem miattad van, David! Ne emészd magad, nem te tehetsz róla!- öleltem meg.
- Persze, engem lebaszol a sárga földig, őt meg ölelgeted, pedig miatta van ez az egész cirkusz!- Seb most már tényleg ingerült volt.
- Oh fogd be!- szóltam rá- nem Dav miatt van, és kész!
- De igen!
- Most féltékeny vagy, vagy mi a bajod?!
- Semmi, hagyjál!- fordult az ablak felé, én meg David felé.
- Milyen romantikus, csak úgy szikrázik körülöttetek a levegő!- nyögte be Pierre röhögve, mire mindketten szúrósan néztünk rá- oké, vicc volt csak!- szabadkozott.
- Megpróbálnátok nem tekintettel legyilkolni egymást!?- próbált minket békíteni Chuck.
- Jobban szeretnéd, hogy fojtogassam?- ajánlottam föl.
- Shirley, vegyél vissza magadból, de te is Seb!- szólt ránk Jeff is- olyanok vagytok, mint 2 ovis, eskü Pierre is értelmesebb, mint ti ketten együttvéve!
- Így alakult, ez van… nem lehet változtatni rajta, az hogy *haragszom rád, durci van* az nem segít…
- Ok, talán kicsit túlreagáltam…- én.
- Kicsit!? Eléggé, és…- kezdett volna magyarázni Seb. Tényleg dühös volt most rám.
- Seb, most állj le! Ennyi veszekedés bőven elég volt mára!- Dav.
- És beismerte, hogy hülye volt, neked is ezt kéne tenned!- próbálta Pierre jobb belátásra bírni. 
- Jól van, részemről befejeztem…- néztem Seb-re- bocs hogy úgy lehordtalak… nem volt jogos. De az sem, amiket te mondtál…!
- Jól van, én is hülye voltam…- Seb a padlót bámulja.
- Imádom a happy end-et!- nyögte be a végére Chuck, mi meg Seb-el egyszerre vertük fejbe.
- Héé, agyrázkódást kaptam!!- nyüszített Chuck.
- Nem hinném… az agyad is a táskádban maradhatott!- Jeff.
- Nem hiszem el, hogy tényleg otthagytátok a cuccaitokat egy bokor alatt!- kapott el engem a röhögő-görcs.
- Hát én sem!- mondta David gondterhelt arccal- ott maradt a hajvasalóm, és a zselém is, de még egy szemceruza sincs nálam!
- Ooohh! Hogy oda ne rohanjak, túléled?!- nevetett Jeff.
- Hál’ istennek, azt hittem te is el fogsz kezdeni vonyítani, hogy nem hoztál borotvát!
- Tényleg!!- színészkedett Jeff- nincs borotváááám! Így nem leszek elég jó Chuck-nak, nem lesz sima a buksiim!!- vonyított, meg játszotta az eszét, mi meg szakadtunk a röhögéstől.
- Ok, van még valakinek valami heppje, csak hogy tudjak róla!?- néztem körbe.
- Pierre, hoztál óvszert??- fordult felé Seb.
- Persze, mindig van nálam!- vett elő büszke fejjel vagy 3at a zsebéből.
- Ok, köszönjük Pierre, elteheted!- Dav.
- Miért, nem tetszik!?
- Tetszik neki, csak vidd már innen!- mondtam, mivel Pierre velem szemben ült, és az orrom előtt lóbálta.
- És neked tetszik??- nézett rám perverz vigyorral- melyik a kedvenced, van epres, banános, almás, meg van olyan is ami világít a sötétben! :D
- Csokis a kedvencem, buktad!- röhögtem.
- Oh, fenébe! Nemrég pont elfogyott!- Pie bosszankodik.
- Csak nem gondoltad, hogy egy csokis gumi elég ahhoz, hogy lefeküdjek veled?!- már könnyeim is folytak, úgy nevettem.
- Nem, de azért reménykedtem…- már Pierre is röhögött, meg persze a többiek is.
- Befejeztétek??- Dav.
- Neem, én még nem végeztem!- Pierre.
- De igen Pierre, mára ennyi volt!- én.
- Holnap folytatjuk??- *sunyi fej*
- Természetesen nem!- mondtam most már egy kicsit komolyabban.
Még egy kicsit hülyültünk, aztán aludtunk is, mert hajnali 4 volt…
majd mire leszállt a gép, reggel lett, de olyan kómásak voltunk mindannyian, hogy az katasztrofális volt, meg ugye az időeltolódás se tett jót.
- Ok, menjünk a cuccokért, aztán irány a hotel és alvás!- Jeff a szemét dörzsöli, hogy ne aludjon el állva.
- Milyen cuccok?- Chuck.
- Háát ami… oh! Otthagytuuk!- jutott Jeff eszébe.
- Gratulálok!- röhögött Pierre.
- Ne piszkáljátok már egymást!- motyogtam, és átöleltem Seb nyakát. Ő tartott mert még félig aludtam én is.
- Srácok…!- kiáltott fel David, mire mindenki felélénkült.
- Mi van!?
- Nem lehet, nem lehet!- vonyított tovább- itt is megtaláltak minket, futáás!- mutogatott egy faszi felé, akinél fényképezőgép volt, és pont felénk nézett.
- Css, te ökör! Nem akarod akkor már azt ordítani h „mi vagyunk a Simple Plan, kérsz aláírást??” !?- Jeff próbálja befogni David száját.
- Csak szépen lépjünk le… gyerünk!- indult el Chuck, gyors léptekkel.
Én majdnem nekimentem egy csajnak, aki a faszi felé szaladt, akire az imént David mutogatott, majd együtt nézték a gépet. Aztán megfordultam, mögöttünk egy nagy tábla volt, „Welcome to Melbourne!” felirattal. Ahogy leesett nekem ez az egész, nevetni kezdtem. A srácok megálltak, és furán néztek rám.
- Shirley, jól vagy!?- nézett rám hülyén Chuck (na jó, most őszintén: tud máshogy!? xD)
- Persze, de nem kell sehová sem rohannunk!- mondtam, majd elmagyaráztam nekik, és végignéztük, ahogy a paparazzinak hitt párosunk megkér egy másik turistát, hogy fotózza le őket együtt a táblánál.

Majd fogtunk taxit, mert Melbourne-től kicsit távolabb volt az a hely, ahol a szállás volt, mert nyugis helyet akartak a srácok.