10. rész.

Gyorsan bezártam a fürdő ajtaját, lehámoztam magamról a szűk táncos ruhát, majd beálltam a zuhany alá. Jól esett, ahogy a langyos víz folyik a testemet, de mégsem vacakoltam sokat, mert rettentő éhes voltam. A sminkem nem volt elkenődve, de inkább leszedtem, megtörölköztem, majd belebújtam Seb ruháiba, és jó mélyen beszívtam az illatát…
vidáman szökdécseltem lefelé a lépcsőn, jó kedvem volt, és muszáj voltam mosolyogni. Menetközben az ujjaimmal áttúrtam a hajamat, a nagyobb kócokat kifésülve.
a konyhában csak Seb volt, a tűzhelynél állt.
- Mi a vacsi, éhen halok!?- mentem oda hozzá.
- Jesszus, megijesztettél!- fordult felém, és levegő után kapkodott. Úgy látszik pont elmerült a gondolataiban…
- Elfelejtettem a sminket!?- kaptam az arcomhoz színpadiasan.
- Nem- forgatta a szemét- rántotta, amúgy. Szereted?
- Jókor kérded…- nevettem- egyébként szeretem. De… te csináltad?- kérdeztem bizonytalanul, hol a kajára, hol rá pillantva- nem kellett volna inkább rendelni valamit??
- Oké, nem vagyok szakács, de ne fikázd le a főztöm!- vágott sértődött fejet.
- Én csak élni akarok még…- nevettem, mire ő elkezdett kergetni a pult körül, körbe-körbe xD utolérni nem tudott, de én meg nem vettem észre, hogy megáll, és megfordul, így egyenesen nekiszaladtam xD
- Oké, ezt abbahagyhatnád!- állított talpra, miközben mindketten nevettünk- és egyébként meg… nyertem, megvagy!- vigyorgott fölényesen.
- Nyertél egy frászt!- tiltakoztam- és különben is csaltál, úgyhogy nem ér!- szögeztem le, a hangom akár egy durcás gyereké.
- Én ugyan nem csaltam- jelentette ki, és pimaszul vigyorgott hozzá.
- De igen! És elhűl a vacsorám, úgyhogy nem vitatkozom!
- Nők…!- ment a tűzhelyhez szem forgatva, egy tányérba rakta a kaját, és elém tette- jó étvágyat!
- Honnan tudjam, hogy nem mérgezel meg?- tértem vissza az előző témámhoz.
- Elfelezhetjük…
- Még mit nem, ez az én vacsorám! Éhen is halnék…
- Hát akkor most mi legyen?- látszott hogy jól szórakozik rajtam :D
kis gondolkodás után felszúrtam egy falatot a villára, és felé tartottam. Bekapta, én meg várakozóan néztem rá.
- Csak 12 óra múlva hat a méreg- vágta rá szem forgatva.
- Akkor jó- mondtam, és elégedett mosollyal enni kezdtem. Finom volt egyébként, de az is lehet, hogy csak túl éhes voltam xD
-…
- Kérsz!?- kérdeztem, mert éreztem hogy engem néz.
- Csak ha nem halsz éhen…
- Nem fogok- nyugtattam meg, mire szolgálatkészen kinyitotta a száját- meg ne rágjam helyetted!?- kérdeztem tettetett bosszúsággal.
- Ha kérhetlek!- felelte szemtelenül vigyorogva.
- Vigyázz, mert még egy ilyen, és lenyomom a torkodon a villát is!- fenyegettem.
- Szerintem jobban értékelné, ha a nyelved nyomnád a szájába!- jött be Pierre.
Seb nem mondott neki semmit, csak a szemét forgatta, és láttam h felmegy benne a pumpa. Pierre meg jött oda h csórjon kajánkból.
- Vigyázz, mérgezett!- közöltem vele szenvtelen hangon.
- Teljesítem minden kívánságod az utolsó óráinkban!- vigyorgott rám, a vállamról a derekamra csusszant a keze, de elkaptam, mielőtt lejjebb ért volna, és hátra csavartam.
- Szeretnéd, hogy eltörjem a csuklód!?- kérdeztem tőle mézédes hangon. Ezt a fogást már régen tanultam… és mindig bevált, ha működött a meglepetés ereje, hiszen bármerre is mozdult, fájt, és nem tudott kiszabadulni.
- Neem, nee, engedj el!- vonyított Pierre, mást nem nagyon tehetett.
Elengedtem, és kedvesen mosolyogtam rá- jó éjt Pierre!- fordultam vissza Seb felé, aki tátott szájjal bámult.
- Ezentúl vigyázni fogok veled!- közölte, ahogy levegőhöz jutott, Pierre után nézett, aki úgy megdöbbent, hogy el is felejtett visszavágni, vagy bármi…
Vállat vontam- nem vagyok agresszív… csak néha alacsony a tűrőképességem.
- Ez tetszik- vigyorodott el.
- Mi?- jöttem zavarba.
- Hogy ilyen tüzes vagy- billentette oldalra a fejét, és rám vigyorgott. Gyorsan a tányérra fordítottam a pillantásomat.
- Kérsz még?- kérdeztem, csak hogy tereljem a témát.
- Edd csak meg nyugodtan- mosolygott- elmegyek lezuhanyozni, érezd otthon magad- nyomott egy puszit az arcomra, majd kiment.