16. rész.

A forró napsugarak ébresztettek fel. A kellemes reggeli szellő az arcomba fújta a hajam. Ásítva nyitottam ki a szemem, és megpróbáltam emlékezni, hogy hol aludtam el tegnap este.

Hát persze! Ausztrália, a srácok, tegnap este az erkélyen Chuck-al… végignéztem magamon, és hangosan felszisszentem. Az öltözetem igen hiányos volt, és… Chuck ingje rajtam??? NA NEEE!!

- Chuck!- kezdtem el böködni őt. Kinn voltunk az erkélyen, egy nagy fotelben aludtunk, én az ő ölében.

- Nem tudom hol a rózsaszín pólód, David! Hagyj aludni!- motyogta félálomban.

- Én vagyok, te idióta!- lettem mérges, és nagyobbat böktem az oldalába, mire felpattant, én meg leborultam az öléből.

- Oopsz! Jól vagy?- segített fel, miközben én nevetve káromkodtam.

- Miért van rajtam az inged?- kérdeztem, és éreztem hogy elpirulok.

- Nem emlékszel?- nézett rám bután Chuck.

- Nem, de ne aggódj, biztosan nagyon jó voltál!- veregettem meg a vállát, kínomban nevetve.

- Szóval most simán el tudnám veled hitetni hogy szexeltünk?- csillant fel a szeme.

- Azt hiszem nem, de azért ügyes próbálkozás!- nevettem továbbra is.

- Francba!- húzta a száját, de aztán már ő is nevetett.

- Szóval mi is történt?

- Találtam lenn egy üveg bort, az felhoztam, eliszogattunk, aztán meg a ruhádra borult a bor, kimostad a cuccaid, én meg felajánlottam az ingem.

- Rendes tőled, köszi- pillantottam fel a korlátra kiteregetett ruháimra. Már tuti megszáradtak ilyen hőségben- megyek, felöltözöm.

- Ok, én meg megnézem a srácokat- indult befelé.

Lent a nappaliban csak Seb-et találta.

- Jó reggelt haver!- köszönt neki vidáman.

- Remélem élvezted, te szemét!- pattant fel a kanapéról Seb, és Chuck felé fordult. Látszott rajta, hogy nem éppen nyugodt.

- Mi van??- értetlenkedett.

- Nagyon jól tudod, miről beszélek! Egy rohadék vagy!- szorította ökölbe a kezeit.

- Most mi a picsa bajod van!? Elgurult a bogyód?- lépett egyet hátra Chuck.

- Ja, hogy szerinted tök rendben van az, hogy a csajommal aludtál?!- Seb egyre idegesebb lett.

- Nem a csajod!- emelte fel a hangját Chuck is.

- Szóval innen fúj a szél? Ő az enyém lesz, úgyhogy kár a gőzért! Hűtsd le magad!

- Hát jobb lenne, ha te is állítanál magadon! Tegnap tök kiakadt, mert hülyék vagytok, én csak megvigasztaltam, köszönd meg hogy nem akar hazamenni!

- Nem köszönök meg semmit, előbb fojtalak meg!

- Persze, csak a szád ilyen nagy!

- Szállj le a barátnőmről, ez az utolsó szavam!

- Még mindig nem a barátnőd!

- De az lesz, te csak maradj ki ebből!

- Mi van, ha nem akar az lenni!? Milyen jogon határozod te ezt meg?

 Szerencsére Jeff éppen akkor tévedt át.

- SRÁÁÁÁCOOOK!!- vágta el a vitát-ti normálisak vagytok? Már megint mi franc van? Nem lehet titeket egyedül hagyni? Ennek semmi értelme!- állt be közéjük.

- Chuck nem bír magával- morogta Seb.

- Te balhéztál!- Chuck.

- Te akarod lenyúlni a nőm!- pattogott Seb.

- Elég volt!- kiabált rájuk Jeff- tisztára meghülyültetek? Most komolyan egy csaj miatt ekkora balhé van? Chuck, ne legyél kiakadva, mindannyian hülyén viselkedtünk vele, okos dolog volt kidumálni minket, de azért lehet nem kellett volna vele aludnod. Seb, te meg hűtsd le magad. Nem volt semmi, Chuck nem mászott rá, nem igaz?

- De. Csak dumáltunk.

- Hát akkor meg mi a para?- Jeff értetlenül.

- Már megint balhé van?- kérdeztem, miközben lefelé jöttem a lépcsőn.

- Nincs!- vágta rá Seb és Chuck egyszerre.

- Akkor jó- mosolyodtam el. Félénken Chuck-ra pillantottam, majd nagy levegőt vettem- Jeff, Seb… ne haragudjatok, amiért olyan hülyén viselkedtem tegnap! Nem is tudom, mi ütött belém. Seb, veled különösen bunkó voltam, pedig csak meg akartál védeni a fotósoktól, meg minden. Szóval, ne haragudjatok- nem tudtam rájuk nézni, csak a padlót fixíroztam.

- Mindenkinek vannak agymenései, nem haragszom!- éreztem, hogy Seb finoman megölel.

- Hess, én is meg akarom ölelni!- Jeff kislányosan- persze hogy nem haragszunk. De azért máskor ne rendezz ekkora jelenetet. Vagy jelentsd be előre, és akkor tudjuk mire számíthatunk tőled. De egy idő után csak kiismerünk!- vigyorgott.

- Azért remélem nem teljesen- motyogtam, és csak imádkoztam, hogy ne lássák, hogy elsápadok.

- Na mi az ábra srácok?- döntötte be az ajtót Pierre- nem megyünk kajálni? Már félig az éhhalálomon vagyok, meg tudnék enni egy egész izé… legalább 5 pizzát!- nézett végig rajtunk- ja bocsi, zavarok? Drama queen újabb előadást tart?- vigyorgott rám gonoszul.

- Nagyon vicces vagy te tahó!- fontam karba a kezem.

- Épp most kért bocsánatot, amiért hülyén viselkedett tegnap- tájékoztatta Pierre-t Jeff.

- Egy fokkal jobb, mint hittem- gúnyolódott velem Pierre.

- Mivel érdemeltem ki, hogy velem ilyen speciálisan undok vagy?- kérdeztem hűvösen.

- Most mi a problémád, ma kimondottan kedves vagyok!- vigyorgott.

- Fulladj meg!- motyogtam magam elé, és elfordultam tőle.  

- Milyen jó a hangulat megint…- jegyezte meg sóhajtva Jeff, miközben a szemét forgatta.

- Pierre, egyszer kivételesen nem bírnád ki, hogy normális legyél? Ja bocs, nem tudsz az lenni- piszkálta őt Seb, majd rám mosolygott, kézen fogott, és kihúzott a házból. Odakinn forróság volt, a hosszúgatyám majd rám sült (mivel Kanadában ilyentájt volt vagy 12 fok, ezért a hosszú gatya)

- Nem akarsz fürdeni?- nézett az óceán felé.

- Nincs fürdőruhám…- bámultam rá hülyén.

- Nem baj!- mosolygott rám félrebillentett fejjel- nekem jó vagy anélkül is- majd egyszerűen ledobta az ingjét, lerúgta a cipőjét, és a víz felé sétált. Én meg próbáltam magamat emlékeztetni, hogy nem ártana levegőt vennem, és nem a testét bámulnom. Levettem én is a tornacipőm, feltűrtem a gatyám szárát, és utána mentem. A víz kellemesen langyos volt, a homok tökéletesen puhán simult a talpam alatt. Lehunytam a szemem, és nagyot sóhajtottam.

- Mi az?- a hangja közeledett, de nem nyitottam ki a szemem, hogy megbizonyosodjak róla, hogy tényleg felém tart-e.   

- Jó itt lenni- sóhajtottam újra. Könnyebb volt így kimondani ezeket a szavakat, hogy nem láttam az arcát- annyira nem akartam eddig, hogy nem vettem észre a dolog szépségét. Tényleg nagyon undok voltam. Ne haragudj rám- mivel nem felelt, kinyitottam a szemem. Ott állt előttem, az álla az orrom vonalában, az ajkai pont szemmagasságban. Csak néztem, a gondolataim kezdtek elkalandozni, felgyorsult a szívverésem. Felemeltem az állam, ő lehajtotta a fejét, így a szánk egy magasságba került, lassan felém hajolt, én pedig lehunytam a szemem…

- Úgysem kapsz eeeeeeell!- hallottam Pierre ordítását, mire kinyitottam a szemem, már késő volt, ahogy elrohant mellettem, fellökött, és kis híja volt, hogy nem borultam be a vízbe, Seb az utolsó pillanatban elkapott. Megszeppenve bámultam fel rá, miközben éreztem, hogy az arcomat elönti a forróság, és elpirulok.

- Adjál már belőle nekem is, éhen halooook!- hallottam David nyafogását miközben Seb talpra állított.

- Nem kapsz, mert buzi vagy!- cukkolta őt Pierre, felbontva a zacskó chips-et, amivel menekült Dav elől, majd elkezdtek körülöttünk kergetőzni.

- Fantasztikus. Ezek mindig a legjobbkor cirkuszolnak- motyogta bosszúsan Seb- állítsatok már magatokon, barmok!- kiabált rájuk.

- Zavarjuk a romantikát?- fordult felénk Pierre tipikus fogkrém-reklmám-vigyorral.

- A legkevésbé sem, minden vágyam volt, hogy egy ilyen idióta, mint te, itt ugrabugráljon körülöttem!- válaszoltam szem forgatva.

- Vágyak teljesítésében jó vagyok!- kacsintott rám.

- Felejtsd el…- fintorogtam, majd elindultam visszafelé a házikókhoz, menet közben összeszedtem a parton hagyott cuccaimat. Az ajtóban összetalálkoztam Chuck-al.

- Mindjárt itt vannak a taxik, megyünk kajálni, meg venni pár cuccot- mosolygott rám.

- Jó ötlet, teli hassal nagyobb a tűrőképességem, és Pierre épp az idegeimen táncol!- sóhajtottam.

- Ő már csak ilyen!- rötyögött Chuck, majd elindult lefelé a partra, hogy szóljon a többieknek is- héé, na mi volt? A hercegnő elég durci, kitalálom, Pierre-ék pont megzavartak valamit?- ment oda Seb-hez.

- Most mi a bajod vele, normálisan viselkedik!

- Pierre?- lepődött meg Chuck, de úgy, hogy a száját is elfelejtette becsukni.

- Nem!- forgatta a szemét Seb- Shirley.

- Ja, nem azért mondtam, hogy hercegnő. Rajta ragadt. De szóval mi volt?

- Épp megcsókoltam volna, tök romantikus pillanat volt- kezdte el mosolyogva mesélni Seb-, mikor ez a két barom színre lépett…

- Csak csók?- fintorgott Chuck- romantikus pillanat? Haver, keressünk neked egy orvost? Szerintem elkaptál valami fura ausztrál betegséget, a szerelem tüneteivel! Lázad nincs?

- Mert te aztán nem vagy tök odáig Melanie-tól (Chuck barátnője, aki elutazott 2 hónapra Brazíliába, sminkes, és most ott forgat a stáb, amelyikkel dolgozik). Tiszta nyál, meg rózsaszín köd lesz minden, a szerelem ereje, és a nagy Ő, és hirtelen az univerzum is körülötte forog, bla, bla, bla… és hagyj a „nekünk mély a kapcsolatunk” dumákkal, ok? Köszi!- hagyta ott őt Seb nevetve.
közben én visszamentem a házba. Csöndes félhomály fogadott, megkönnyebbülve sóhajtottam. Ledobtam magam a kanapéra, de abban a pillanatban sikítva fel is pattantam.

- Jeff, jézusom!- nevettem el magam kínomban. Jó hogy nem vettem észre hogy ott van…

- Nem csináltam semmit, ne kiabálj velem!- mondta kislányos hangon, és egy párnát tartott az arca elé.

- Ennyire rossz vagyok?- fintorogtam, de közben nevetnem kellett rajta.

- Eléggé- bólintott komolyan, és elvette a párnát az arca elől- de majd mi segítünk hogy változz- vigyorgott.

- Én is ettől féltem- nevettem én is- köszi hogy ilyen jó fejek vagytok velem. Elég hülyén viselkedtem, tényleg…- sóhajtottam.

- Velünk is megesik- vont vállat.

- Jeff, te állat, mit csináltál Shirley-vel?- rohant be Seb- hallottam hogy sikítottál- nézett rám aggódva, majd Jeff-re.

- Most már megint miért én vagyok lekúrva!? Rám ült!- nyafogott Jeff.

- Össze fogsz törni, az egész csaj 30 kiló vasággyal- rötyögött Pierre az ajtóból, én meg inkább meg se hallottam a megjegyzését.

Aztán szerencsére megjöttek a taxik, és mentünk kajálni.